Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez volt az első alkalom, hogy kimozdultam a tücsökkel valahova, de végre nem vesztek el a képek amiket csináltam. Az előző nagyobbacska körnél a tükrös gép memóriakártyája úgy gondolta, hogy nem kell megtartani azokat a képeket amiket lőttem azon a gyönyörű napsütéses délutánon.

De sebaj, most sikerült. Nem terveztem nagy kirándulást most sem. Nem olyan messze éppen építenek egy nagyobbacska vasúti hidat, megnézem hogy haladnak. Vonatról már láttam többször mit dolgozgatnak de pár méter távolságból azért más lehet. Cél megvan, kb 20 km az egész túra, kezdésnek elég lesz.

Néhány dolgot nem szabad otthon hagyni. Gondolok itt csavarhúzóra, kábelkötegelőre, drótkefére, gyertyakulcsra, imbuszkulcsra, termoszra teával. Bármi történhet. Mivel nem a legszebb tavaszi idő van fel is kell öltözni. Sisak, kesztyű, 2 nadrág, sok pulóver, csizma. Tudom milyen fontos a ruha, több okból is.

Az első: nem akarok megfázni, mert az nem jó.

A második: Ha bukok az fáj. Nem kicsit. Olyan törékeny kis puhatestűek vagyunk mi emberek, hogy néha fel sem fogjuk. Elég 30 km/h és egy balszerencsés bukta ahhoz hogy egy életre el menjen a kedvünk a motorozástól. Borzasztó kiábrándító lehet az élet egy tolószékből, vagy abból a dobozból amiből nem engednek ki még hétvégére se és sötét van mindig. Estem már Erdélyben az SV-vel. Egy kanyarban ismerkedtem meg a 3,5t-s teherautó felépítményével. Nem véletlenül ugatja mindenki aki ült már motoron, hogy kell a védőfelszerelés. Mindenki vegye fel szépen aki felül valami kétkerekűre! Akkor is ha "csak elmegyek egy körre"!

Szóval, tank feltöltve, olaj rendben, gumik megfújva, világít minden aminek kell.

Start.

Az első 1-2 km nyugodt gurulás régi aszfaltúton, nem is akarja még venni a fordulatot, nem melegedett fel a blokk rendesen. Hajtani sem akarok, akkora kátyúk vannak, hogy egy kisebb személyautó futóművét reggelire zabálná föl a szebb időket is megélt út. Ahogy falja a réges-régen még főútvonalnak hívott burkolatot, érkezik az erő. Persze ne fejletépő gyorsulásra gondoljunk, de a gázreakció javul, megindul, ha piszkáljuk. Kicsit letámolyogva az útról egykedvűen tépi a gyepet. Jó lesz! Viszont ha kiakasztom a kezem és igazán megőrülök akkor nem akar úgy megindulni, kezd hörögni. Hmm. Nem erre a reakcióra számítottam, de ezért hoztam szerszámokat.  Csavarhúzó elő, karbit kell piszkálni. Benzin-levegő keverék állítás folyamatban. Négyszer kell megállni, de megtaláltam azt a beállítást, hogy úgy kipörög a blokk ahogyan azt én szeretném, és visít a kis ötvenes mint a kismalac ha rálépsz a farkára.

Most már lehet kicsit állatkodni. Irány az erdő! Első-második fokozat között játszom, minden felázva, csúszkálok vele ahogy illik, nem fognak rendesen a kopottas gumik, de a vigyor az arcomról nem akar eltűnni. Most kell megállni, nem elesni, megnyugodni, nem szép, de rágyújtani. Ver a szívem, csak vigyorgás.

A hely, balról erdők, telepített sorba rendezett szürke nyarak és össze-vissza kuszán felfelé kapaszkodó amerikai kőrisek váltják egymást megtűzdelve sok-sok cserjével.

 Jobbra a Tisza méltóságteljesen hömpölyög nem foglalkozva az akadályokkal, csak tör előre. Megnyugtató. Messze a zajoktól a rohanástól a napi problémáktól.

Egy korty tea és indulás tovább. Egy nagyon kedves ismerősöm szerint ne használjuk ilyen esetekben ugyan azt az utat, inkább keressünk egy másik lehetőséget, így sokkal többet látunk és jobban megismerjük a környezetünket. Sok esetben megfogadom a tanácsát,most is. Az erdőből kivezető alternatív útvonal az erdészek csapásain vezetett, ahol ők terepjárókkal járnak (Niva, Jimny, Navara, Defender) szóval a két nyom között nem nagy kihívás kijutni.

Visszatérek a kopott aszfaltra, dogálom a sarat, egykedvűen pöfög a kétütemű masina alattam.

Az építési területet, természetesen nem lehet csak úgy megközelíteni, hiszen vannak előírások és mégiscsak egy munkaterület ahol nagyon nagy gépek emelgetnek súlyos tárgyakat, így ide eljutni nem sikerült, viszont a kiépített műúton azért érdekes volt kimenni.

Ugyanis ezen a terepen kiderült a tücsökről, hogy nem golyóálló. Valahol nem tesz neki jót a víz. Mivel szigetelőszalagot nem hoztam magammal okosan ezért itt is elidőztem pár percet amíg a gyertyapipa kiszáradt. Várakozás közben kell a zene, mert kell és ez jól is szól. Természetesen cserés lesz ez is. Ezen kívül jelesre vizsgázott a masina.

Szépen kapaszkodik föl meredekebb kaptatón is, kirúgja magát a sárból , de az ülést fel kell újítani mihamarabb, mert az elöregedett.

Eljutottam oda ahova akartam és nem csalódtam. Jó móka lesz ez!