Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez volt az első alkalom, hogy kimozdultam a tücsökkel valahova, de végre nem vesztek el a képek amiket csináltam. Az előző nagyobbacska körnél a tükrös gép memóriakártyája úgy gondolta, hogy nem kell megtartani azokat a képeket amiket lőttem azon a gyönyörű napsütéses délutánon.

De sebaj, most sikerült. Nem terveztem nagy kirándulást most sem. Nem olyan messze éppen építenek egy nagyobbacska vasúti hidat, megnézem hogy haladnak. Vonatról már láttam többször mit dolgozgatnak de pár méter távolságból azért más lehet. Cél megvan, kb 20 km az egész túra, kezdésnek elég lesz.

Néhány dolgot nem szabad otthon hagyni. Gondolok itt csavarhúzóra, kábelkötegelőre, drótkefére, gyertyakulcsra, imbuszkulcsra, termoszra teával. Bármi történhet. Mivel nem a legszebb tavaszi idő van fel is kell öltözni. Sisak, kesztyű, 2 nadrág, sok pulóver, csizma. Tudom milyen fontos a ruha, több okból is.

Az első: nem akarok megfázni, mert az nem jó.

A második: Ha bukok az fáj. Nem kicsit. Olyan törékeny kis puhatestűek vagyunk mi emberek, hogy néha fel sem fogjuk. Elég 30 km/h és egy balszerencsés bukta ahhoz hogy egy életre el menjen a kedvünk a motorozástól. Borzasztó kiábrándító lehet az élet egy tolószékből, vagy abból a dobozból amiből nem engednek ki még hétvégére se és sötét van mindig. Estem már Erdélyben az SV-vel. Egy kanyarban ismerkedtem meg a 3,5t-s teherautó felépítményével. Nem véletlenül ugatja mindenki aki ült már motoron, hogy kell a védőfelszerelés. Mindenki vegye fel szépen aki felül valami kétkerekűre! Akkor is ha "csak elmegyek egy körre"!

Szóval, tank feltöltve, olaj rendben, gumik megfújva, világít minden aminek kell.

Start.

Az első 1-2 km nyugodt gurulás régi aszfaltúton, nem is akarja még venni a fordulatot, nem melegedett fel a blokk rendesen. Hajtani sem akarok, akkora kátyúk vannak, hogy egy kisebb személyautó futóművét reggelire zabálná föl a szebb időket is megélt út. Ahogy falja a réges-régen még főútvonalnak hívott burkolatot, érkezik az erő. Persze ne fejletépő gyorsulásra gondoljunk, de a gázreakció javul, megindul, ha piszkáljuk. Kicsit letámolyogva az útról egykedvűen tépi a gyepet. Jó lesz! Viszont ha kiakasztom a kezem és igazán megőrülök akkor nem akar úgy megindulni, kezd hörögni. Hmm. Nem erre a reakcióra számítottam, de ezért hoztam szerszámokat.  Csavarhúzó elő, karbit kell piszkálni. Benzin-levegő keverék állítás folyamatban. Négyszer kell megállni, de megtaláltam azt a beállítást, hogy úgy kipörög a blokk ahogyan azt én szeretném, és visít a kis ötvenes mint a kismalac ha rálépsz a farkára.

Most már lehet kicsit állatkodni. Irány az erdő! Első-második fokozat között játszom, minden felázva, csúszkálok vele ahogy illik, nem fognak rendesen a kopottas gumik, de a vigyor az arcomról nem akar eltűnni. Most kell megállni, nem elesni, megnyugodni, nem szép, de rágyújtani. Ver a szívem, csak vigyorgás.

A hely, balról erdők, telepített sorba rendezett szürke nyarak és össze-vissza kuszán felfelé kapaszkodó amerikai kőrisek váltják egymást megtűzdelve sok-sok cserjével.

 Jobbra a Tisza méltóságteljesen hömpölyög nem foglalkozva az akadályokkal, csak tör előre. Megnyugtató. Messze a zajoktól a rohanástól a napi problémáktól.

Egy korty tea és indulás tovább. Egy nagyon kedves ismerősöm szerint ne használjuk ilyen esetekben ugyan azt az utat, inkább keressünk egy másik lehetőséget, így sokkal többet látunk és jobban megismerjük a környezetünket. Sok esetben megfogadom a tanácsát,most is. Az erdőből kivezető alternatív útvonal az erdészek csapásain vezetett, ahol ők terepjárókkal járnak (Niva, Jimny, Navara, Defender) szóval a két nyom között nem nagy kihívás kijutni.

Visszatérek a kopott aszfaltra, dogálom a sarat, egykedvűen pöfög a kétütemű masina alattam.

Az építési területet, természetesen nem lehet csak úgy megközelíteni, hiszen vannak előírások és mégiscsak egy munkaterület ahol nagyon nagy gépek emelgetnek súlyos tárgyakat, így ide eljutni nem sikerült, viszont a kiépített műúton azért érdekes volt kimenni.

Ugyanis ezen a terepen kiderült a tücsökről, hogy nem golyóálló. Valahol nem tesz neki jót a víz. Mivel szigetelőszalagot nem hoztam magammal okosan ezért itt is elidőztem pár percet amíg a gyertyapipa kiszáradt. Várakozás közben kell a zene, mert kell és ez jól is szól. Természetesen cserés lesz ez is. Ezen kívül jelesre vizsgázott a masina.

Szépen kapaszkodik föl meredekebb kaptatón is, kirúgja magát a sárból , de az ülést fel kell újítani mihamarabb, mert az elöregedett.

Eljutottam oda ahova akartam és nem csalódtam. Jó móka lesz ez!

Elteltek az ünnepek, kellemes émelygés a gyomorban és a halvány fejfájás is tovaszállt már rég. Az idő nem kedvezett eddig így mint minden jóravaló unatkozó családapa, bevonultam a garázsba.

A lista a kezemben, nem annyira rövid.Időközben megérkezett a rendelt csomag, minden benne amit kértem. Időközben a lánc feszessége is el kezdett aggasztani így azzal kezdtem, mert az egyszerűbb és bemelegítésnek megfelelő. Négy csavar, ugyanannyit kell tekerni mindkét oldalon és kész. feszesre nem húzom, mert fog ez a lánc mozogni még nem keveset.

Amit nemértettem már a vásárláskor, hogy benzinszűrő miért nincs? Ezt gyorsan orvosolni kell, szóval a legegyszerűbb megoldáshoz folyamodok. Elvágom a benzincsövet és betolom a szűrőt. Természetesen a kis nyilacskát megkeresem, hogy merre haladjon a benzin. Ez is pipa.

Pár forintos tétel, de sokat menthet.

Az első tengely menete kuka. Csomagból elővarázsolom a bontottat, csavarok rajta, egyenesnek tűnik. Egy kisszéket (hokedli) használok emelőnek, szerencsére nem olyan nehéz ez a vas mint az SV. Tengely kiszed, új betol a helyére, végét biztosítom, szépen forog, nem szorul, öröm.

Rögzítve, na eddig ilyen nem volt...

Csak hogy közben legyen némi zene is, mert én sem csendben dolgozom :)

 Amit észrevettem még az a karburátor szívócsonk meg van repedezve. Fals levegőt nem akarok sehova juttatni, úgyhogy sportlégszűrő le, karbi le és máris hozzáférek a területhez. Sajnos az idomok kicsit útban vannak, sokkal több helyem nincs, de az a 2-3cm amivel nagyobb a mozgásterem sokat jelent. Amikor este átfutottam fejben, hogy miket kell megcsinálni, kicsit jobban aggódtam, de egész logikusan van minden elhelyezve ezen a tücskön. Régi csonk leszed, "új" a helyére. A régi nem volt annyira rossz, re külső repedések voltak rajta. Idő kérdése lett volna és tönkremegy. Jobb ez így.

Ez a régi, kicsit kókányolt...

Ez az újabb, persze már sáros :)

Ha már egyszer leszedtem ezt a nagyon vagesz sportszűrőt akkor nem is raknám vissza. Csomagból légszűrőház elő. Khm. Hát az még oké, hogy bontott a cucc, de azért ez már véleményes, de legalább minden csavar a helyén, lehet rögzíteni.DE. Előtte szétszedem, biztos ami biztos és megnézem,hogy fog-e valamit szűrni. Három csavar kiteker. Mondom kiteker. Nos az egyik menete nem annyira jó. Nem jön szét a rohadék, de azt látom, hogy a szivacs benne van, legalább ez jó. Kicsi fizikai ráhatással azért szét jön és már látom is a poros, száraz szűrőt. Nemrég megjelent egy cikk a totalbike.hu -n. Illik megfogadni a tanácsokat, hát még ezeket. Kimosom a szűrőt, kiszárítom és már fújom is rá láncsprayt. Az összeszerelés sem bonyolult, a rögzítési pontokhoz tökéletesen passzol a légszűrőház. Ismét kulcsok a kézben és már a helyén is van.

A fényszóró a szemembe pislákol naplamente után ami igen idegesítő. Nem passzol tökéletesen a fejidomba, ennyi. Megoldás: takarjuk el. Egy plexi darabot igyekszem méretre vágni. Bepróbálom a leendő helyére, kis reszelgetés és jó lesz. Rögzítése gyorskötegelővel. Mi mással?! Lefújom feketére, szerencsére van itthon matt fekete festék, nem sok, de erre elég. Szerencsére ez gyorsan is szárad, főleg, ha megfújom meleg levegővel.

A gyertya kitekerése gyorsan megvan, lehet nem kellett volna még cserélni, de nem érdekel, tudom hogy mosst új van benne, ez a lényeg. Alul olajleeresztő csavart megtaláltam, olaj kiereszt, új finom friss Castrollal felöntöm. Megy ez szépen. A különolajzás csatlakozását a blokkhoz egy gumi védi ami elporladt, de erre is jött új alkatrész. Nem több mint 2 perc és ez is helyén.

Idomok a helyükre, próbaindítás. Első rúgásra indul. Irány a benzinkút, keréknyomás ellenőrzésre és próbakörre.

Még jelentkezem!

Gyorsan elmondom, hogy nem vagyok szerelő, csak szeretek barkácsolni, érdekel mi és hogyan működik. Van, hogy sikerül megoldanom egy problémát, de belátom, ha túlnő rajtam a hiba és szerelőhöz kell fordulni.

Megtörtént az átvizsgálás. A szóban forgó Rieju RR50 enduro állapota kicsit siralmas.

A gumik 50-60%-osak. Ezek cseréje majd valamikor a tavasszal lesznek esedékesek.

Az első tengely csavarja hiányzik és a menet a tengely végén igen véleményes, tehát cserés. Tovább. A fényszóró működik, viszont este a szemembe világít, mert nem pontos az illesztés, valamilyen plexi darabbal megoldom.

A blokk jó állapotnak örvend, a kipufogó valami után gyártott cucc, de jól szól, nem lyukas csak ott ahol kell. Viszont egy sport levegőszűrő van rajta ami szerintem semmire se való. Levegőszűrő és szűrőház is a listán. Közelebbről megnézve a karbi rendben van, de a karburátor szívócsonk repedt, el van öregedve. Újabb tétel a listán.

A lánc és a fogaskerekek rendben vannak, ameddig a gumik bírják addig ezek is jók lesznek. A külön olajzás működik, de nini egy gumi tömítés elporladt az idők folyamán így ez is cserés. Mint ahogyan az ülésre is ráfér egy kis felújítás, mert ki van ülve rendesen és a huzat is ki van szakadva egy-két helyen. 

A műanyag idomok kicsit kuszán állnak ezért szépen lebontottam és plusz nyolc csavar segítségével a helyére raktam mindet. A gond csak annyi volt, hogy utángyártottak voltak az idomok, ami ezeknél a gépeknél természetesnek hatnak, tehát volt 1 cm eltérés a rögzítési pontoknál. Ezt egy kis mérés - jelölés - fúrás kombóval gyorsan helyreállítható volt.

Talán így összeszedve nem is olyan veszélyes az állapot. Felütöttem a jól bevált hirdetési oldalakat és lekérdeztem az árakat.

Amire szükség van: 

-első tengely

-légszűrőház+szűrő

-tömítés a különolajzáshoz

-gyertya

-olaj, mert azt illik cserélni akármit is mondott az előző tulaj

-benzinszűrő, mert az nincs

A motoros bolt megoldott majdnem mindent, de használtan barátságosabb volt néhány alkatrész.

Várom a csomagot és nekikezdek a rendbetételnek.

Valamikor a 90-es évek közepén kezdődött. Megtaláltam a garázs sarkában porosodó Pony Rometet. Egy nyár volt a felújítás ami csiszolásból, festésből, nagyon sok zsír felhasználásából állt. Kapott új gumikat, fater beállította a karbit, fékeket és a világításokat. A tanulás fázis gyors volt, egy-két alkalommal kitéptem a nagykaput, mert fék helyett inkább a gázt használtam, de ezeket leszámítva ment a dolog. A városka szélén laktunk, 30 méterre már szántóföldek kezdődtek amiket ugye nagyrészt földutakon lehet megközelíteni. Ezek a sáros utak lettek a tanpályáim. 

Sok-sok éven keresztül barangoltam a határban, soha nem volt gondom senkivel. Hogy is lehetett volna egy Romettel? Nem az a sárdagasztó gépezet, de elment mindenhol és nem is állt meg alattam. Mindig hazataláltam, ha mégis ismeretlen helyre keveredtem, 5-10km elteltével kinőtt a földből egy tanya és az ott lakóktól kaptam útbaigazítást.

Így visszagondolva az egyik leggondtalanabb időszaka volt az életemnek és meg kell hagyni igencsak hiányzott is. Eddig,

Ugyanis idén elhatároztam, hogy felelevenítem ezek az emlékeket és újakkal gyarapítom. Az alföld közepén nem kell sokat gondolkodni rajta, hogy merre menjen az ember. Sík vidék, végeláthatatlan földutakkal, kis erdőkkel, gátakkal, folyókkal, vadállatokkal.

Egy ilyen területre fölösleges a nagy köbcentis motor. 50ccm, vízhűtés enduró, legyen rajta világítás és ne akarjon szétesni pár kilométer után. Ezek voltak a feltételek. Két hónap keresgélés után találtam meg Győr mellett egy kis faluban a Rieju RR50-es masinát. Délelőtt telefon, egyeztetés, délután kocsi, utánfutó és már úton is voltam. Próbakör, hümmögés, alkudozás, megegyezés. 

Feldobtuk az utánfutóra, megírtuk az adásvételit és boldog mosollyal indultam haza. Igen későn érkeztem meg, így csak levettem a futóról és betoltam a garázsba. A teljes átvizsgálás holnap kezdődik.

Milyen jó móka volt csapatni a földutakon leharcolt ötvenesekkel? Hát marhajó! Na ez erről fog szólni.

És ez lesz az eszköz ami elvisz remélhetőleg mindenhova.